2011. május 12., csütörtök

Az unalom teszi...folytatás, facebook-ról.:$$

Királylány wagyook^^És nagyon hiányzik a szőke helyett barna hercegem, aki fehér ló helyett deszkáwal közlekedik. Amikor megérkezik, remek tánctudásáwal elwarázsol. Na meg amikor wégighúzom pólóján a kezem...érzem izmos, kidomboruló kockáit. Mikor megjegyzem, hogy milyen izmos, ő tökéletesen íwelt ajkáwal elhallgattat. Finoman átkarol, majd egy ówatlan pillanatban megszorít, mintha soha többé nem akarna elengedni. Nem is akar, de sajnos muszály. Ugyani jön a washintóm, ami hazawisz Barossra. Ő felkísér az állomásra, és a wégtelenségig szorít és csókol. Halljuk a hangosbemondót. Jön a wonat. Tudjuk, hogy már csak három percünk wan, majd ismét el kell wálnunk egy időre. Megölelem, fejem a wállára hajtom, és a fülébe súgom "Szeretlek" ő wisszasúgja "Én is téged". Megjött a wonat. Egy utolsó búcsúcsók, majd felszállok. Út közben is azon jár az agyam, hogy miwel érdemeltem ki egy ilyen csodás herceget, mint ő. Már egy hónapja csodálkozok rajta. Nem tudok eljutni odáig, hogy felfogjam, szeret. De elfogadom, és nem is akarom, hogy másképp legyen, Ő AZ ENYÉM!♥♥♥
Mire képes az unalom mi?:P

Napi idézet: "A szerelem, egy megmagyarázhatatlan érzés, mely magáwal ragad, és az utolsó pillanatig szorít.Akárcsak a másik fél."
                                                                      Saját:$$  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése