2011. május 10., kedd

Lejtő.

Mostanában, kezdtem élni az életem...újra. De ez a mai nap...azt hittem jó lesz.Nem wolt suli, negyed egykor keltem fel. Csak fontam, zenét hallgattam, meg átnéztem a dolgokat. De aztán hazajött az anyám. Először az egeremmel, Tommal foglalkoztunk. A bal oldala le van zsibbadva.Mozogni csak úgy tud, ha megfordul, wagy csak wonszolja magát. Enni nem eszik, inni nem iszik. Szegény, nagyon úgy néz ki, hogy a halálán wan.=( Aztán beszéltünk a karatéról. Abba szeretném hagynni, de nem engedik és rámerőszakolják. Ráadásul arra a rohadt esti edzésre se akarok járni, de persze erre is elkísér, hogy menjek mert biztosan csak félek meg mittudomén...Nem értik meg, hogy nem akarook! Ráadásul, most írt unokanőwérem, hogy délután meghalt az én drága jó Nagybácsim.♥="( Minden egy napra jött össze..."király".

Napi idézet: "Senki sem rúghat akkorát rajtunk, mint azok, akik szeretnek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése