Erdei sulii...

Az erdei suliról alkotott véleményem: Naagyóón jóóó.:DD Tiszta jól éreztük magunkat! Nóri és Petya sajnos nem jött. Sanya se, de őt nem sajnáljuk. Kinek hiányzik??Chh-.-" Hétfőn induláskor rájöttem, h a Szau sem jöön.:'(( Tök jó volt, mert betegen indultam neki. Valahol összeszedtem egy jó kis megfázást, és abból visszamaradt vmi köhögéses szar.:/ Vittem magammal az összes gyógyszeremet...
Az úton Tamajáával zenét hallgattunk, és megálltunk a Kékesen is. Tamara tériszonyosan is feljött a toronyba és olyan szép képeket csinált. Tök büszke voltam rá. Vettünk barátság karkötőket is, ilyen dobókockásat. Az egyém fehér, övé meg színes. Az enyémet is ő fizette ki, mert én véletlenül lent hagytam a pénzemet. Amikor már megvettük a karkötőket, megláttam vmi olyat, amit már hómapok óta mindenhol keresek: DÖGCÉDULÁS NYAKLÁÁNC!!! Hát ezt előbb kellett volna meglátnom, és biztos lemondok a karkötőről. Lefelé is ezen gondolkoztam, majd Tamara megszólal: ' Én megvettem volna azt is, ha azt is fisszafizeted." Na, mondom jókor szólsz. Aztán ő mondta, hogy ezt már fent is megemlítette, csak nem mondtam rá semmit. Azért nem mondtam, mert nem hallottam...:P
Szóval a történések: Már első este mentünk bátorság próbára.Vacsora és a közte lévő idő jó sok volt, Tamarával egy ideig át voltunk a másik házba, mert Bebe, aki ott lakott, a paraszt mizu-t énekelte...meg még sok minden mást, velünk együtt. Nagyon jófej a kiscsávó. Meg az öccse is Bence, meg a bátyja is, de Tomival csak utolsó este ismerkedtünk meg. Nem volt túl társasági lény, hogy úgy mondjam. Aztán amikor Rebiéknél végeztünk, átmentünk a mi házunkba és Kent-Kupéztunk Vikivel meg Fannival. A többiek ezt nemnagyon bírták, hogy mi bennt kuksolunk, ezért kitalálták, hogy minket ilyeszgetnek. Végül csak kopogtattak az ablakon meg beszólogattak, aztán jött a balhé. Nem tudom kinek az ötlete volt, de nem volt jó vicc. Egyszercsak odajönnek mindannyian, halálra riadt arccal, hogy a Tomi (Tamara tesója) eltűnt. Vak sötét volt kint, még egy nyomorult lámpa sem égett. Persze én, mert ki más, felhúztam a csukámat, Sári belém karolt, és arra vezetett, amerre a Tomit utoljára látták. Erre édes drága bogaram kiugrott az egymásra rakott autógumikból egy elemlámpával, művérrel összemázolt képpek ordítva, az ütő megállt bennem egy pillanatra, a többiek meg röhögnek, mint állat. Az én gyenge idegzetemmel nem tudtam mást csinálni, berohantam a házba és elkezdtem sírni...Pár perccel később, mentünk bátorság próbára, ahol szegény Tamara elcsúszott a sárban is kibicsaklott a bokája. Ott hurkáztuk.xD
Második este, és egyben utolsó, UNO-t játszottunk a lányokkal, amikor megeredt az orrom. Tökre örültem neki, elkezdtem fújni, erre vér jött ki belőle, de valami nagyon durván!! Ha hátradöntöttem a fejem, a torkomon éreztem a vrem. Ha előre dőltem, szó szerint ömlött az orromból a vér. Mondom dejó. Kb. 5 zsepit használtam el. Előte meg akadály verseny volt. Mi voltunk a Hupikék Törpikék, a másik csapat meg  Joe&Joe, másnéven a Helyi Rajcsávók. Természetesen ők nyertek...
Másnap hazafelé beugrottunk a mátrai adrenalin parkba. Sajnos elmosta az eső, de az akadálypályán még végig tudtunk menni. Nagyon nagy volt...xD A "Narancssárga fiúkkal" tiszta jól elvoltam.:D  Ja, és reggel természetesen megvolt a tábor életében az első ablaktörés is, Tominak meg Ádinak hála...:D
Hát, ennyi volt az erdei suli, dióhéjban...ha mindent elmesélek, két órán keresztül olvastad volna. Úgyhogy csak ennyi.:D

Napi idézet: " Ezer év is kevés, hogy mindent láss, annyi titkot rejt ez a nagy világ..."
                                                                                                                                            A stáb: Kell még valami

Röwid sztori egy lányról...

 Volt egy lány, akinek egy új iskola, az életét változtatta meg. Meglátott egy srácot, aki első látásra megtetszett neki. Később ez az érzés szerelemmé alakult. Össze is barátkoztak, néha együtt mentek haza. A lány osztálytársai, amikor csak meglátták, csúfolták a fiút a neve miatt. Így ment ez pár napig, a lány tiltása ellenére is folytatták. Csak akkor hagyták abba, amikor már minden elromlott. A lány nem tudta, hogy a barátai, vagy más miatt. A srác már szóba sem állt a lánnyal, aki többször kérdezgette, hogy, hogy mi a baja, miért utálja. A válasz mindig más volt, a lány pedig nem tudta eldönteni, hogy mi az igazság.Kitalálta, hogy békén hagyja, háthakibékülnek. Két hónap múlva eljött a srác szülinapja. A lány megírta neki, hogy "Tudom, hogy utálsz, de akkkor elmondom, hogy Boldog Szülinapot!:D" A fiú kedves hangvételben válaszolt, de az állapot megmaradt. A lány végül feladta, és egy életre megutálta a srácot.
 Egy áprilisi napon, a csaj összejött egy régi barátjával. Mindennél jobban szerették egymást. Már egy hónapja jártak, amikor a lány rájött, hogy azt a fiút, akivel kölcsönösen utálták egymást, még mindig szereti. Két tűz közé került. Mind a kettőbe szerelmes volt. A pasijának erről nem mondott semmit, mert félt, hogy szakítás lesz a vége. Az élete kezdett összeomlani. Még februárban elköltöztek, a suli szarul ment neki (három tantárgyból is rezgett a léc), a családjáról pedig ne is beszéljünk. Csak a legjobb barátnője, a legjobb barátja és a zene tartotta benne a lelket. A sráccal változóak voltak az érzései. Egyszer úgy volt, hogy szereti, máskor meg szerette, de azt kívánta bárcsak ne létezne. Nagyon sokat sírt.
 A pasijával még mindig együtt vannak, de még mindig nem beszéltek erről. A lány nagyon fél a szakítástól. Nem akarja elveszíteni!


U.i.: Ez megtörtént eset, történetesen rólam szól. Nem egoistaságból, hanem, hogy könnyebb legyen megérteni...

Napi idézet: "Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad, bár nem kérted, de itt van. Tessék, belőlem egy darabka, mindig veled marad, ha Feri el is szaladna..."
                                                                                                                        FankaDeli: Ezt most