Tegnap kaptam egy beszólást. Gabival a combomról beszélgettünk, hogy milyen puha. Gabi megszólal "pasidnak jó lesz, ha belefekszik" és mondtam neki, hogy nincs pasim. Mire ő megszólal, hogy "ahogy ismerlek, nemsokára lesz" hát mondom köszi. Ez nagyon jól esett. Aztán Tamara is mondta, hogy igaza van, de tudom, hogy neki ez a véleménye, már régen, és nem is zavar. Ő elfogad így, (remélem.) és BFF meg LB meg minden. Aztán elkezdtem rajta gondolkodni, és rájöttem, hogy mennyire igazuk van. Hogy én mekkora ri***c vagyok. És a volt pasijaim is mind ezt gondolják rólam. Legalábbis én biztosra veszem. De ez ellen én nem tudok mit csinálni. A szívem vezet és nem az agyam. Ha az agyam azt mondja "Nem kéne, ebből baj lesz és megint tök sokan le fognak k**vázni. Ne tedd!" a szívem, váltig állítja, hogy "Nem lesz semmi baj! Boldog leszel, senkit nem fog érdekelni. Ha igen, akkor örülni fognak, hogy megint van pasid és boldog vagy vele. Tök normális ez a dolog." és mostanában ezen filózok.:/ Olyan jó lenne valakivel négyszemközt, hosszasan elbeszélgentni erről. Ha kiönthetném a szívem, és ő elmondaná erről a véleményét, aztán meg megvígasztalna. Jól esne már egy ilyen beszélgetés.
Napi idézet: ~ A szív olyan, mint a telefon. Ha összetörik, drágább megjavítani, mint venni egy újat. ~ Csubii.:$$
.....
VálaszTörlésTávolság, de mekkora jó már, hogy van net????