Az erdei suliról alkotott véleményem: Naagyóón jóóó.:DD Tiszta jól éreztük magunkat! Nóri és Petya sajnos nem jött. Sanya se, de őt nem sajnáljuk. Kinek hiányzik??Chh-.-" Hétfőn induláskor rájöttem, h a Szau sem jöön.:'(( Tök jó volt, mert betegen indultam neki. Valahol összeszedtem egy jó kis megfázást, és abból visszamaradt vmi köhögéses szar.:/ Vittem magammal az összes gyógyszeremet...
Az úton Tamajáával zenét hallgattunk, és megálltunk a Kékesen is. Tamara tériszonyosan is feljött a toronyba és olyan szép képeket csinált. Tök büszke voltam rá. Vettünk barátság karkötőket is, ilyen dobókockásat. Az egyém fehér, övé meg színes. Az enyémet is ő fizette ki, mert én véletlenül lent hagytam a pénzemet. Amikor már megvettük a karkötőket, megláttam vmi olyat, amit már hómapok óta mindenhol keresek: DÖGCÉDULÁS NYAKLÁÁNC!!! Hát ezt előbb kellett volna meglátnom, és biztos lemondok a karkötőről. Lefelé is ezen gondolkoztam, majd Tamara megszólal: ' Én megvettem volna azt is, ha azt is fisszafizeted." Na, mondom jókor szólsz. Aztán ő mondta, hogy ezt már fent is megemlítette, csak nem mondtam rá semmit. Azért nem mondtam, mert nem hallottam...:P
Szóval a történések: Már első este mentünk bátorság próbára.Vacsora és a közte lévő idő jó sok volt, Tamarával egy ideig át voltunk a másik házba, mert Bebe, aki ott lakott, a paraszt mizu-t énekelte...meg még sok minden mást, velünk együtt. Nagyon jófej a kiscsávó. Meg az öccse is Bence, meg a bátyja is, de Tomival csak utolsó este ismerkedtünk meg. Nem volt túl társasági lény, hogy úgy mondjam. Aztán amikor Rebiéknél végeztünk, átmentünk a mi házunkba és Kent-Kupéztunk Vikivel meg Fannival. A többiek ezt nemnagyon bírták, hogy mi bennt kuksolunk, ezért kitalálták, hogy minket ilyeszgetnek. Végül csak kopogtattak az ablakon meg beszólogattak, aztán jött a balhé. Nem tudom kinek az ötlete volt, de nem volt jó vicc. Egyszercsak odajönnek mindannyian, halálra riadt arccal, hogy a Tomi (Tamara tesója) eltűnt. Vak sötét volt kint, még egy nyomorult lámpa sem égett. Persze én, mert ki más, felhúztam a csukámat, Sári belém karolt, és arra vezetett, amerre a Tomit utoljára látták. Erre édes drága bogaram kiugrott az egymásra rakott autógumikból egy elemlámpával, művérrel összemázolt képpek ordítva, az ütő megállt bennem egy pillanatra, a többiek meg röhögnek, mint állat. Az én gyenge idegzetemmel nem tudtam mást csinálni, berohantam a házba és elkezdtem sírni...Pár perccel később, mentünk bátorság próbára, ahol szegény Tamara elcsúszott a sárban is kibicsaklott a bokája. Ott hurkáztuk.xD
Második este, és egyben utolsó, UNO-t játszottunk a lányokkal, amikor megeredt az orrom. Tökre örültem neki, elkezdtem fújni, erre vér jött ki belőle, de valami nagyon durván!! Ha hátradöntöttem a fejem, a torkomon éreztem a vrem. Ha előre dőltem, szó szerint ömlött az orromból a vér. Mondom dejó. Kb. 5 zsepit használtam el. Előte meg akadály verseny volt. Mi voltunk a Hupikék Törpikék, a másik csapat meg Joe&Joe, másnéven a Helyi Rajcsávók. Természetesen ők nyertek...
Másnap hazafelé beugrottunk a mátrai adrenalin parkba. Sajnos elmosta az eső, de az akadálypályán még végig tudtunk menni. Nagyon nagy volt...xD A "Narancssárga fiúkkal" tiszta jól elvoltam.:D Ja, és reggel természetesen megvolt a tábor életében az első ablaktörés is, Tominak meg Ádinak hála...:D
Hát, ennyi volt az erdei suli, dióhéjban...ha mindent elmesélek, két órán keresztül olvastad volna. Úgyhogy csak ennyi.:D
Napi idézet: " Ezer év is kevés, hogy mindent láss, annyi titkot rejt ez a nagy világ..."
A stáb: Kell még valami
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése